Szuszogó pincesor

„Zsámbékon a jobbágyok pincéire az első írásos utalások az 1800-as évek elejétől találhatók. Az úrbéri perre készült 1879-es térképen a pincékről is készült felmérés. A mellékletében 225 db pincét vettek névjegyzékbe a tulajdonosok neveivel és a pince elhelyezkedésével. A pincesorok övárkokban, vízfolyásokban és természetes domborzati viszonyok között létrejött utak mentén épültek. A Szuszogó úti pincesor is egy ilyenben alakult ki. A pincékhez sok helyen boltíves présházak is készültek. Ezek általában egy időben épültek. A rokonok, ismerősök pincéi szomszédosak voltak, gyakorlatilag egymás falát támasztották. Az építkezést a gazdák általában maguk végezték rokonok, szomszédok segítségével. Korábban a pincéket is kalákában, ugyanakkor építették. A fúrt pincéket télen készítették, kézi eszközökkel. A pincéket a löszös, vályogos talajban nem boltozták ki, kivájás után telehordták szalmával, majd meggyújtották. Volt, hogy fél évig is égett a pince, aminek oldalán és tetején ily módon egy keményebb réteg keletkezett. Ez megakadályozta az omlást. Ha a pince túl nyirkos volt, ezt a műveletet 5–8 évente megismételték annyi szalmával, ami pár napon belül elégett, és megkérgezte a pincét. Az 1900-as években kezdték a pincéket kővel utólag kiboltozni. Zsámbékon több kőbánya és kőfaragó dinasztia volt, de csak a tehetősebbek tudták ennek árát megfizetni. A lyukpincéket a gazdák elkészítették maguknak, a boltozásra már szakembert vettek igénybe. A II. világháborúban a pincék jó szolgálatot tettek a front átvonulásakor. Sok családot mentettek meg a máskor bor tárolására használt épületek. A pincesorra az igazi csapást a német kitelepítés hozta. Az Alföldről Zsámbékra érkezett családok nem igazán ismerték a szőlőművelést és borkészítést. A Szuszog úti pincesor szinte azonnal elnéptelenedett. A település a pincékre építőanyag-kitermelőhelyként tekintett. A támfalakat lebontották, a boltívek termésköveit kiszedték. Az 1950-es években a TSZ-korszak pecsételte meg végleg a pincék sorsát. A zsámbéki, mányi és herceghalmi gazdaságoknak szükségük volt építőanyagra. A Józsefvárosi, a Szuszog úti és a Mélyúti pincesorokról teherautókkal szállították el a köveket. A 2000-es évek elején a képviselő-testület úgy döntött, hogy rehabilitálja a Mélyúti, a Szuszogó úti és a Józsefvárosi pincesorokat. A Szuszogó úti pincesor lett az egyetlen, ahol a teljes újjáépítés megvalósult 2001–2005 között. A felújítás során elnyerte a háború előtti kinézetét. Ezt talán jól szemlélteti, amit egy arra sétáló, Németországba kitelepített idős házaspár mesélt: „Kitelepített szüleinknek itt volt a Szuszogón pincéjük. Emlékem szerint a pincesor gyerekkoromban ugyan úgy nézett ki, mint most. Édesapám vasárnaponta hol az egyik, hol a másik pincében iszogatott, szólt a harmonika. Mindig vidáman jött haza.”
Részlet a Mesélő Zsámbéki képeslapok, Történetek a településről c. könyvemből

Zsámbék | Szuszogói pincesor